TIZENKILENC

Gavin úgy gondolta, hogy ha az apja sejti, hogy a fia az Azure Dianoga kantinban fog kikötni, soha nem hagyja, hogy elmenjen a farmról. Ha Mos Eisleyt a galaxis hónaljának tekintjük, akkor a Coruscantnak ez a része az anatómiai hasonlatnál maradva egy lejjebb található, és sokkal kevésbé higiénikus testrészre emlékeztetett. A bár és az alkóv között, a félhomályban megbújva egy kubaz kvartett nyüstölte az orrfuvolát meg a különféle ütőhangszereket, de hála a megszámlálhatatlan idegennek, a zsivajtól nem lehetett hallani, mit művelnek.

Maró, zöld füst kavargott a levegőben, csípte Gavin szemét, és vékony rétegben lerakódott a bőrére. Odalent, az Invisec legmélyebb bugyrában folyton váltogatta ruházatának különböző rétegeit, hogy elűzze a heteken át érlelődött testszagot. Úgy érezte magát, mint aki most jött ki a füstölőből, de ahogy egyre penetránsabb lett a saját szaga, annál könnyebben viselte el az idegeneket, akikkel összehozta a sors.

A csapatára kiszabott feladat igen sokrétű volt. Az első helyen állt annak a felderítése, mely szintről ellenőrzi a Birodalom a város alvilágát - és az idegen populáció hangulatát -, és hogy az infrastruktúra legaljáról fenyegeti-e veszély a kormányt? Ez logikusnak látszott Gavin számára, hiszen ha a Coruscantot nem a kormány igazgatná, sokkal könnyebb volna legyőzni.

Noha a fedősztori szerint Gavin és Shiel partnerek voltak, mégis egymástól függetlenül járták a világ fenekének csatornáit és romjait, és végezték a felderítést. A shistavani farkasnő javaslatára a munkát az Invisec határán kezdték, mert ha ott nem találják meg a kiutat a Láthatatlan Szektorból az újonnan elhódított kerületekbe, akkor az invázióban részt vevő csapatok itt fognak megtorpanni.

A határvidék igen érdekesnek bizonyult, mert ott viszonylag kis területen számos különféle építészeti stílus, és ennek megfelelően az építőanyagok sokfélesége zsúfolódott össze. Ahol a hatalmas építődroidok rendet vágtak az épületek közé, ott csak nyers ferrobeton falak álltak, és rajtuk semmilyen nyílás nem látszott, ami lehetővé tette volna az átjárást a másik oldalra. Mindegy, hogyan néztek ki ezek az újonnan előkerült falak - akár a hatalmas markológépek karmainak nyomait viselték magukon, akár az irdatlan acélgolyó ütése nyomán tátongó lyukak látszottak rajtuk -, színes feliratok, többnyire császárellenes szidalmak és jelszavak tarkították őket.

A borratok voltak az elsők, akik átjárót vájtak a falakba. Nem voltak ezek nagyobbak, mint két pilótasisak átmérőjűek, és a falukat belülről éles karmok nyomai barázdálták. A kijárati oldalon rendszerint szűkebbek is voltak. A járatokat azután értelmesebb lények tágítgatták, hogy rendszeres átjáróhoz jussanak. Némelyik lyukat később lezárták, de a vékony ferrobeton dugó könnyedén eltávolíthatóra készült, egyes esetekben pedig zsanérral is ellátták, hogy még könnyebb legyen a közlekedés.

Ezt a területet, ahol a bentlakók rendszeresen kilopakodtak a szomszédos épületekbe, hogy sorra birtokba vegyék azokat, a helyi szóhasználat szerint Külső Gyűrűnek nevezték. Az átjárást biztosító lyukak meglehetősen sűrűn sorakoztak egymás mellett, és elég nagyok voltak ahhoz, hogy rajtuk keresztül bármiféle kereskedelmi tevékenységet lehessen folytatni. Amikor a császári erők gátat akartak vetni az idegenek kiáramlásának, minden ablakot és ajtót ferrobetonnal befalaztak. A falakon megjelentek a figyelmeztető feliratok, hogy mely pontokon található a birodalmiak által elhelyezett rejtett csapda. Misztikus jelek és megszámlálhatatlan nyelven írt graffitik tudósítottak arról, hogy hol történtek összetűzések a császáriakkal egy-egy átjáró megtartásáért.

A Külső Gyűrű kétségkívül ideális hely az inváziós erők beszivárgásához, mivel itt a falak lényegesen vékonyabbak, mint az Invisec egyéb helyein. Ám ez a kedvező körülmény az egyetlen maradt az egyébként lehangoló jelentésben. Miután Gavin már napok óta járta a Láthatatlan Szektort, egyre nyomasztóbbá vált a számára a felismerés, hogy micsoda hatalmas erők kellenek az Invisec megszállásához. A bolygón emberek milliárdjai éltek egymással összezsúfolva. A lakosságot lecsillapítandó, legalább annyi katonára van szükség, mint amennyi a birodalmi katonákkal megvívandó harchoz kell.

Ehhez nagyobb hadsereg kell, mint amivel a Lázadók rendelkeznek A pajzs éppen elég kemény dió lesz, de ha már feltörtük, a dió húsát is meg kell ennünk Gavin előrehajolt a székén, és két kezébe fogta a lominsörös korsót.

- Nem a legjobbak a kilátások, mi?

Shiel letette a saját korsóját, és megtörölte a száját.

- Ha nincs préda, nem érdemes vadászni.

Nawara Ven és Rhysati Ynr vágott utat magának a füstös helyiségben, és telepedett a bokszba Gavin mellé. A twi’lek ruhája az egy évvel korábbi divatot utánozta, és határozottan tisztább volt, mint azok a rongyok, amiket Gavin és Shiel hordott. Rhysati testhezálló sötétkék nadrágot viselt, térdig érő csizmával, övvel, láncokkal és egyéb csecsebecsékkel, amik még jobban kiemelték egyébként is szemrevaló szépségét. Gavin azon kapta magát, hogy a szemét legelteti rajta, s amikor a tekintetük találkozott, elpirult.

Nawara odaintette a felszolgálórobotot.

- Én egy Chubran brandyt kérek, vagy az ahhoz legközelebb állót, amit prezentálni tudsz. Neki pedig egy Durindfire koktélt foszforeszcens ágenssel - egyik agynyúlványát Rhysati vállára tette, majd amikor a droid eltávozott, Ooryl és Aril Nunb felé pillantott, akik éppen akkor csatlakoztak a társasághoz. - Látom, éltek és virultok.

Ooryl megveregette a mellét.

- A gand sokat utazott és sok egzotikus dolgot látott. Itt korlátozás nélkül mindenféle kapható, és az ára egyenesen arányos származási helyének távolságával.

Nawara ritmikusan kopogott ujjaival a koszos asztalon.

- Arra gondoltál, hogy meddig tartanak ki azok az áruk?

Aril a homlokára csapott.

- Egy hónapig, talán tovább. Minden esetre ennyi idő alatt a birodalmiak nem derítik fel az üzletet. Láthatóan ellenőrzés alatt akarják tartani a kereskedelmet. Mindenki fizet védelmi pénzeket vagy a birodalmiaknak, vagy a Fekete Napnak, vagy az Invisec valamelyik frakciójának. Ha valamilyen árucikk kezd kifogyni, azonnal behozzák valahonnan.

Gavin Shielre pillantott. Annak idején a farkasnő tanácsolta, hogy éheztessék ki a birodalmiakat. Úgy becsülte, egy-két hónapnál tovább nem bírnák. Aril becslése az Invisec készleteit illetően arra engedett következtetni, hogy a blokád az idegeneket sokkal inkább sújtaná, mint a birodalmiakat. Tekintettel a Birodalom idegenellenes érzületére, ez nem is meglepő. Ha Ysanne Isardnak esze volna, vagy az Invisec lakóitól szerezné be a készleteit, vagy egyszerűen kiirtaná őket, hogy megszerezze a készleteket.

A kantin zsivaja egy szempillantás alatt elült, amikor az ajtóban rohamosztagosok jelentek meg. A galaxisszerte jól ismert fehér páncélt viselték, csak ezúttal a jobb vállukra erősítettek egy apró keresőlámpát is. Ketten a bejáratnál maradtak - ezek nehéz sugárkarabéllyal voltak felfegyverezve -, a többiek pedig hármas csoportokra váltak szét, és megkezdték ellenőrző kőrútjukat az ovális teremben. Gavin úgy vélte, a bejárat mögött további katonákat meg egy hatalmas zsuppkocsit lát, de a füstben és a félhomályban nem tudta tisztán kivenni.

- Megint egy tisztogatás? - kérdezte Aril halkan.

Nawara nem válaszolt, csak bólintott.

A bár különböző fajú idegen közönsége megbolydult. A szomszédos bokszban Nawarának háttal ülő gotal kidugta a fejét, hogy megnézze, mi történik, s szarvai között Gavin jól látta a gyülekező katonákat. Elnyomta a mosolyát, ami elő akart törni belőle, amikor eszébe jutott, hogy a gotalok gondolatolvasók. Érdekes volna tudni, mi folyik most a fehér sisakok mögött. Vajon kit kereshetnek?

Az egyik rohamosztagcsoport megállt a Zsiványok melletti asztalnál, ahol két halfejű quarren beszélgetett egy nyurga durossal. A katonák vezetője kérte az igazolványokat. Egyenként végighúzta a jobb kézpáncéljába épített kiolvasó résében, majd az egyiket visszaadta a durosnak.

- Ti ketten velünk jöttök - a társai nyomban kibiztosították fegyvereiket, és vezetőjük mellé álltak.

- Mit követtünk el?

- Rutinellenőrzés. Ha nem csináltatok semmit, nincs mitől félnetek.

A quarrenek felálltak, a vállukra vették köpenyüket, és a katonák kíséretében távoztak. Senki nem bámulta meg, mégis megfigyelte őket. Gavin szinte érezte, hogy a terem őhozzá hasonlóan fellélegzik.

A második csoport rohamosztagos nem talált senkit, akit igazoltatni kellett volna, míg a harmadik társaság megállt a Zsiványok asztala mellett. Vezetőjük kinyújtott kézzel kérte Gavin kártyáját.

- Messziről jöttél, ugye? Igazold magad!

Gavin előásta a kártyáját, és átnyújtotta.

A rohamosztagos végighúzta az azonosítón, de nem adta vissza azonnal.

- Csak egy kérdésem van. Mit keresel itt?

- Ó, ah, csak úgy itt vagyok - Gavin igyekezett leplezni az elhatalmasodni készülő pánikot.

A rohamosztagos az asztalra koppintott a kártyával.

- Jelentést kaptunk, miszerint különös körülmények között távoztál otthonról. Ha úgy gondolod, velünk jöhetsz, mi majd hazakísérünk. Nem szeretnénk, ha az otthoniaknak fájdalmat okoznál.

- Nem, kösz. Jól érzem magam itt.

A katona Rhysati felé fordult.

- Igazold magad!

Rhysati közelebb húzódott Nawarához, és rózsaszínű nyelvével megnyalta a twi’lek nyakán a szürke bőrt. Nawara belenyúlt tunikája zsebébe, és a katona felé nyújtotta a kártyáját. Amint felemelte a kezét, Gavin észrevette a kártya mellé fogott százkredites jellegzetes, háromszögletű körvonalát.

- Nem hiszem, hogy arra bármi szükség volna.

A rohamosztagos elvette a kártyát, a rajta látható hologramot összehasonlította Rhysatival, azután az asztalra dobta, majd Rhysati felé fordult, és azt mondta:

- Rosszul vagyok a fajtádtól.

- Én is a tiédtől, ezért vagyok ővele.

A katona egy percig csak hintázott a sarkán, és azt fontolgatta, elővegye-e a fegyverét. Akkor megszólalt a sisakjában a kom. Megérintette a füle melletti kapcsolót, majd a társai felé fordulva az ajtó felé intett. Visszapillantva Nawarára csak annyit mondott:

- Ezúttal szerencséd volt, pancser. Most más barátok után kell néznem. Nem lett volna szép látvány, ha ez itt a hamvaid fölött siránkozik, ugye?

- Meglehet.

- Biztos, hogy nem. Emlékezz erre!

A rohamosztagosok távoztak, és újra sötétség borult az Azure Dianogára. A társalgás kissé halkabban folytatódott, úgyhogy a zenekar küszködése olykor hallhatóvá vált a zsivajban. A bejárat közelében néhányan felálltak, és rázni kezdték magukat a zene ritmusára, de egyikük fájdalmas arckifejezéséből Gavin arra következtetett, hogy a zene még a zsivajon túl is hamis lehetett.

Aril felkapta Gavin sörét és jót húzott belőle.

- Ez kemény volt.

- A gandok kerülik az ilyen találkozásokat. A gand látja, hogy a katonák másokat is összeterelnek. Csupa quarrent és gamorreait.

Shiel bólintott.

- A kölyökkel láttuk, amint egy egész gamorreai családot elvittek.

- Én azt hallottam, hogy heti rendszerességgel szedik össze őket. Egykét tucattal mindig begyűjtenek - Nawara megvakarta az állán a pikkelyeket. - Talán Birodalom-ellenes lázadás volt a Gamorron.

- Ez megmagyarázná a gamorreaiak begyűjtését - Gavin gránátszeme szikrákat szórt, versenyre kelve az asztal mellett épp akkor megálló felszolgálódroid tálcáján csillogó ital fényével. - És a quarrenekkel mi a helyzet?

Nawara egy tíz kreditest dobott a droid feje tetején tátongó résbe, és elvette az italt.

- A quarrenek a kalamárikkal egy bolygón laknak, noha a két nép még nem egyesült teljes mértékben. Talán csak a köztük lévő viszályt akarják kihasználni.

Egy apró termetű, fekete szőrű bothai nőstény igyekezett az asztaluk felé, és már messziről mosolygott Gavinra. Nyaktól köldökig fehér, rombusz alakú folt világított a hasán - jól látszott gallértalan dzsekije alatt, amit elöl laza paszomány fogott össze. Hasonló fehér folt virított a kezén, ez egészen félkönyékig húzódott fel az alkarján. És a bal szemét homlokközéptől az álla csúcsáig fokozatosan keskenyedő fehér csík szelte ketté. Halványlila szeme harsány színfoltnak tekintette bundája környezetében, s ettől áthatóbbá vált a pillantása, ami már így is szinte belefúródott Gavinba.

Nawara felpillantott rá.

- Mit tehetek érted?

- Azt hiszem, semmit, uram - felvette Gavin kártyáját, megnézte, majd vigyázva letette. - Láttam, milyen könnyen leráztad a rohamosztagosokat, Vin Leiger, és gondoltam, egy ilyen laza fickó sok mindent tanulhatnék. A te fajtád úgyis ritkán fordul meg errefelé. Gondoltam, ezt megbeszélhetnénk... négyszemközt.

A Vin Leiger név hallatán Gavinnak eszébe jutott, ki is ő valójában, mégpedig azért, mert e pillanatban nem tudta azonosítani magát a bothai elbeszélésében szereplő alakkal. Valamiért összetévesztett Nawarrával, pedig egyenesen énrám néz.

- Ah, ó, hm, a barátaimmal vagyok.

A nőstény udvariasan bólintott.

- És persze, nem akarsz elszakadni tőlük, megértem - a válla fölött a táncolókra pillantott. - Talán mégsem neheztelnek meg rám, ha elhívlak egy táncra?

- Ó éppen beszélgettünk valamiről. Talán majd máskor, Miss...

- Asyr Sei’lar vagyok - a mosolya kissé halványabbra változott. - Akkor hát máskor?

- Igen, azt hiszem.

A szomszédos bokszban ülő gotal hátrafordult.

- Hazudik, Asyr. A felbukkanásod zavarba hozta, most pedig megkönnyebbülést érez - miközben a hosszú szarvú humanoid felállt, és szembenézett Gavinnal, elővette a fegyverét, és a Zsiványokra szegezte. Gavin a szeme sarkából látta, hogy Asyr is előkapja a jóval kisebb kábítóját. Mivel több fegyver nem került elő, de meghallotta a kibiztosítást kísérő halk trillát, lemondott arról, hogy előkaparja a saját gondosan elrejtett kábítóját.

Nawara hangjába nem kevés él költözött, amit Gavin elképzelése szerint a bíróságon szokott használni, amikor a klienseit védi.

- Elmagyarázná valaki, hogy mi rosszat követett el a barátom? Vagy netán az Azure Dianogában az is bűn, ha kikosaraznak valakit?

- Egyáltalán nem, csakhogy legalább annyira megkönnyebbült, mint amikor a rohamosztagosok elmentek - Asyr fegyvere csövével Gavin kártyájára bökött.

- Ha nem hazudott volna, s elfogadja a meghívásomat, abból tudnánk, hogy olyan, mint az asszonyaitok... olyasvalaki, akinek a faji korlátok nem jelentenek akadályt. De mert bigott, más célra fogjuk felhasználni.

- Éspedig?

A bothai hűvösen elmosolyodott.

- A birodalmiak embereket rabolnak az Invisecből, és soha nem engedik őket vissza. Valamit tennünk kell ellene, ezért megalakítottuk az Idegenek Szövetségét. Szükségünk van valakire, aki elviszi az üzenetünket a Birodalomnak, hogy nem tűrjük tovább a rablásokat. A barátod önként jelentkezett a feladatra, és mondhatom, ez lesz az első eset, amikor halott ember kézbesít egy üzenetet.